Napi gondolatébresztő

Turóczi Attila képe

Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél!

Mit tehetek, hogy a gyerekem jobban teljesítsen az iskolaérettségi vizsgálaton?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Levél a Szülőknek

Kedves Szülők!

Minden 6. évéhez közeledő gyermek életében felmerül a kérdés, hogy fizikailag, érzelmileg, kapcsolatteremtő képességeiben és értelmileg egyensúlyban van-e önmagával, megfigyelhető-e, hogy érdeklődése egyre inkább a külvilág felé fordul.

Minden tanulásnak alapja a játék, a mese, a zene –tánc, a mozgás, a rajzolás, valamint a felnőttekkel és az azonos korúakkal kialakított „szélsőségmentes” kapcsolat. A szélsőségesség ugyanis megakadályozza a gyermeket abban, hogy egyrészt önmagával békességben és jól működjön, másrészt kortárskapcsolatait, és a felnőttekkel kialakított kapcsolatát harmonikussá, kiszámíthatóvá tegye.

A játék és a tanulás szorosan összekapcsolódnak. Aki jól tud játszani, az ugyanilyen jól fog tudni tanulni. A játékban, ha az szabad és sok lehetőséget nyújt, a gyerekek „megtanulják” önmagukat, visszajelzéseket kapnak saját reakcióikról, megtanulnak másokkal együtt lenni és kooperálni, és megtanulják „jól használni” a felnőtt támogatását. A játékban a gyermekek a világot, és annak rendszerét, összefüggéseit ismerik meg. A játékban megszületnek a szabályok, a rendszerben gondolkodás, a folyamatok átlátása, az előrelátás, a tervezés izgalmas, kreatív, egyéni és szabad lehetősége. Mindezek alapját adják az iskolában a megoldásközpontú gondolkodásnak, a rendszer-látásnak, elősegítve konkrétan az írás az olvasás és a számolás rendszerének megértését.

A mese alakítja a gyermekek beszédfejlődését, gazdagítja szókincsüket, mintát ad a konfliktusmegoldásra, segít a jövő-tervezésben. A mesék megtanítanak a többszöri próbálkozás fontosságára, a kudarcok elviselésére, a reménytelen helyzetek reménytelivé változtatására, és tökéletes erkölcsi mintát szolgáltatnak a jó és a rossz megkülönböztetéséhez. A sok-sok mesehallgatás kedvet ad a gyerekeknek majdan az olvasáshoz, a fogalmazáshoz.

A zene, az éneklés, a tánc alakítja a gyermekekben azt a belső ritmust, ami segíteni fogja őket az olvasás-, írástanulás szakaszában, hogy könnyedén formálódjanak a hangok szótagokká, a szótagok szavakká, s a megtalált ütemben alakulhassanak a mondatok.

Az óvodások és a kisiskolások számára is minden rajzi és írásos kifejezésnek az alapját a nagymozgások képezik. Csak a „nagyban” lemozgott /átmozgott mozdulatok tanítják meg az idegrendszert a majdani kisebb térben, a papíron megszülető finommozgásokra, először a rajzban, aztán az írásban.

Kedves Szülők! Arra bíztatjuk Mindannyiukat, hogy az óvodai éveket sok-sok örömben megélt mozgással, zenével, igazi mesével, játékkal tegyék feledhetetlenné. Minden túl direkt gyakoroltatás, a sémákba való bezárás (színezés, feladatozás), túlságosan széttöri a rendszerben való átfogó, átlátó, kreatív gondolkodásmódot, erőteljesen megszabva és beszűkítve a gyermekek természetes belső kibontakozását. A sok gyakorlás és gyakoroltatás az iskola feladata, az óvodáé a játék, a játék, a játék, és a mese, a zene, a mozgás!


Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel

Közelgő események

  • Nincs közelgő esemény

Eseménynaptár

« 2017.12. »
hkszecspszov
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031