Napi gondolatébresztő

Egyszer, az élet közepe táján a gyermekkori illúziók utolsó szikrája is kialszik -- mindenesetre csakis egy ideálisnak elgondolt életben; nem is olyan kevesen örök gyermekként szállnak sírba --, és a szülői képből előlép a felnőtt ember archetípusa: a férfi képe, amilyennek a nő ősidők óta tapasztalta, illetve a nő képe, ahogyan ezt a férfi öröktől fogva önmagában hordja.
Föld és Lélek

A szív ösvényén (önismereti hétvége)

Turóczi Attila képe
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
2010 szep 4 10:00
2010 szep 5 15:00

Önismereti sajátélményű csoport

2010. szeptember 4-5. Máriahalom

Szeretettel várunk benneteket szeptember 4-5-én, szombat reggel 10
órától vasárnap délután 3 óráig tartó csoportunkra, amelynek témája:

„Hogyan tehetjük örömtelibbé párkapcsolatunkat?”

A csoport létszáma 8-12 fő, helyszíne Máriahalom.
A csoport részvételi díja kizárólag a hely és az étkezés költségei, ami kb.
6000 Forint.
A szombati foglalkozás este 7 órakor ér véget.

 

„Átadni magunkat egy szerelmi kapcsolatnak, és ezzel együtt hűnek
maradni önmagunkhoz; megtanulni egyensúlyozni az „én” és a „mi”
között – ez az intim kapcsolatok igazi kihívása.”

Ebben a témában tervezünk elmélyülni szeptember első hétvégéjén.
Ebben a két napban igyekszünk tapasztalatokat szerezni önmagunkról,
a „Másikról”, és arról, hogy vajon hol gyökereznek azok az akadályok,
amik nem engedik jól áramlani a szeretetet a kapcsolatainkban.

„Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, bizalmunkba kell
fogadnunk ember mivoltunk elemi nyersességét; meg kell tanulnunk élni
vele, sőt éltetni, örömet találni benne. …A szív harcosává válni annyit
jelent, mint megbecsüléssel fogadni mindent, ami a párkapcsolatunkban
adódik – bármilyen nehéz kihívás elé állítson is bennünket -,
és meglátni benne a lehetőséget, hogy új belső erőforrásokat
mozgósítsunk, és erősebbé váljunk általa. …Ez segítségünkre lehet
abban, hogy megtanuljunk teljesebb módon, több odafigyeléssel és

nagyobb együttérzéssel viszonyulni önmagunkhoz, illetve másokhoz.

…Ha elő akarjuk hívni magunkból a bátor harcos szellemét, kapcsolatot
kell létesítenünk lényünk mélyebb rétegeivel, hogy ott felkutassuk belső
erőink forrását. Mindenekelőtt ki kell művelnünk azt a három alapvető
tulajdonságot, melyek segítségével szembe tudunk nézni a jelen
valóságával: a tudatosságot, a bátorságot és a jóindulatot.
…Mindannyiunkban megvannak azok a világértelmező történetei,
amelyek ismételgetésével újra és újra megerősítjük kialakult
látásmódunkat. Minél kevésbé tudatosítjuk magunkban ennek a belső
gondolatszövésnek a személyiségünk fölötti hatalmát, annál inkább
berögződött viselkedésmintáink foglyává válunk. Gondos odafigyeléssel
felfejthetjük a viselkedésünket uralmuk alatt tartó történeteinket, s
ezáltal lehetőségünk nyílik az életünket szabadabban és nagyobb
tudatossággal alakítani.”
…Nem elég hát csupán meglátni, mi történik, meg is kell azt érinteni
– ehhez pedig túl kell merészkednünk énünk szűk korlátain. Merjünk
megnyílni és átadni magunkat a belső élményünknek; nézzünk vele
farkasszemet, engedjük, hogy hatással legyen ránk! A bátorság nem azt
jelenti, hogy az ember nem fél, hanem hogy nem fordít hátat a félelem és
a védtelenség érzésének – nem dermed mozdulatlanná, és nem is fut el
tőle.
… Felébredni az álomból, szembenézni a jelen valóságával,
feladni megszokott világértelmező történeteinket, érzelmi és
viselkedésmintáinkat – mindez nem kis lélekjelenlétet igényel! Amikor
érintkezésbe lépünk tapasztalásunkkal, akkor a belső jelenlétünket,
azaz a jelen pillanat átélésére való képességünket is gyakoroljuk – utat
nyitva a szívünk érzéseihez. A bátorság lényege tehát az, hogy nehéz,
fájdalmas helyzetekben is nyitottak maradjunk a szívünkben ébredő
érzések iránt.
Ha bátran szembenézünk a párkapcsolatunkban zajló dolgokkal,
szükségszerűen felbukkannak olyan kellemetlen érzések – mint
a fájdalom, a csalódás, a félelem, a bizonytalanság, a düh és a
féltékenység -, melyeket legszívesebben kirekesztenénk a lelkünkből.
Így hát a bátorság nem elég: önmagunk iránti gyengéd jóindulatra
is szükségünk van ahhoz, hogy megőrizhessük belső jelenlétünket,
rugalmasak és mozgékonyak tudjunk maradni a felbukkanó akadályokkal

szemben. Az önmagunk iránt érzett jóindulat elengedhetetlen belső
növekedésünk szempontjából.

Ha így viszonyulunk az elakadásokhoz, sok hasznos és előrevivő
kérdést tehetünk fel magunknak. Énem mely oldalára hívja fel a
figyelmemet ez a probléma? Mire világít rá ez a nehéz helyzet?
Milyen üzenetet hordoz számomra? Mit tanulhatok belőle?
Ha nem azonnal akarunk ezekre a kérdésekre választ kapni, hanem
engedjük őket lényünk mélyére hatolni, segítségünkre lesznek bensőnk
elhanyagolt területeinek a felderítéséhez, és értékes iránymutatást
adnak számunkra.

„ A szív harcosává válni nem megy egyik napról a másikra. Kitartóan
kell gyakorolnunk és küzdenünk a szerelem adta kihívásokkal,
hogy énünk fokozatosan kiteljesedjen. Éppen ez a lépésről lépésre
történő kibontakozás adja a szerelem ösvény jellegét. Márpedig az
ösvény nem máshova, mint az ember voltunk kellős közepébe vezet.
A szerelemnek nincs egyéb célja – maga az ösvény a cél.”

Szeretettel

Gyárfás Adél és Svelta Zsóka

Bejelentkezés:
Tel.: +36302745271
e-mail: adel.gyarfas@freemail.hu

Várunk Benneteket.

(Az idézetek John Welwood: A szív ösvényén című könyvéből származnak.)
 

Signups closed for this Esemény

Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel